2014. május 8., csütörtök

Információ

Sziasztok!
Nos, mint már sokaknak feltűnt igen csak rég volt új rész... Ami nem véletlen. Kezdjük talán azzal, hogy nagyon szépen köszönöm a kedves kommenteket, tényleg feltudjátok dobni a napomat velük, és rettentő jó érzés, hogy tetszik az, amit írok, viszont attól, hogy megkérdezitek tömegesen, hogy mikor lesz új rész, mert attól, hogy számon kéritek az időpontot, illetve elmondjátok, hogy nem volt több hónapja új rész - amit én is tudok - attól még nem fogom előbb hozni. Félreértés ne essék, nem bántásból mondom, de mint író az ilyen kommentek teljesen elveszik a kedvem az egésztől. A blogot nem azért csinálom, hogy másoknak megfeleljen, nem azért írok, mert "ez a menő", hanem azért, mert szeretem csinálni. Nem azért teszek fel egy-egy részt, hogy kapjak rá húsz kommentet. Aki blogol, az tudja leginkább, milyen jó érzés olvasni egy-egy kedves szavakkal fűszerezett hozzászólást, és ezért hálásak is vagyunk, higgyétek el, de egy igazi blogger nem a kommentekre "pályázik", hanem arra, hogy örömét lelje abban, amit csinál. A kommentekhez visszatérve, sajnos amint egy blogra több komment érkezik, minen egyes résznél - itt most nem az enyémre gondolok - úgy esik át az egész a ló túlsó oldalára.  Sok blogot olvastam - igen, múltidőben - és elszomorító volt látni, hogy egy-egy tökéletesen megírt alkotáshoz már nem csak azok a kommentek jöttek, amelyek esetleg építő jellegű kritikák, stb, hanem elmegy az egész abba az irányba, hogy az olvasók követelnek, nem felel meg az ízlésüknek valami... Nálam az verte ki a biztosítékot, amikor az egyik blogon szinte minden második nap volt rész, egyszer fordult elő, hogy egy hét késés volt (((egy hét, ami nem egy nagy időtartam))) és jöttek azok, akik panaszkodtak. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy: az író dönti el, mikor rakja fel a részt, mit tesz bele, itt minden az írótól függ. Minden írónak megvan hozzá a joga, hogy azt tehessen a saját blogján, amit akar. Természetesen az írók próbálnak törekedni arra, hogy minél jobb legyen az olvasóknak, de itt jön elő az, hogy egyre nagyobbak az igények, az író egyre jobbat, és többet akar átadni, és végül belefárad a folytonos megfelelésbe. Mielőtt valaki úgy értelmezné, hogy ez az én blogomról szól, nem, teljes mértékben nem! Tisztában vagyok a felháborodás okával, meg is értelek titeket, kérlek ne úgy vegyétek ezt most le, hogy ti vagytok a hibásak, mert nem így gondolom. Tudom, én vagyok a hibás, ugyan is minek kezdtem bele a blogba, ha nem tudom befejezni... Amint már korábban említettem, egy író maga dönti el, mit mikor csinál, mikor van kedve, ideje írni. Nem gondolom, hogy hosszasan kéne magyarázkodnom, de megérdemlitek mindannyian a választ.Egyszerű:
Szeretek írni, de bevallom, az, hogy elkezdtem a blogolást, nem volt jó ötlet. Emlékszem, amikor a legelső történetemet kezdtem, amit először sehol sem publikáltam, rettentő jó érzés volt az egész. Hogy írhattam. Akár órákon át, tétlenül. Senkinek sem kellett megfelelnem, ami eszembe jutott leírtam, akkor, amikor akartam. Aztán publikálni kezdtem. Úgy, hogy teljesen be volt fejezve a sztori, úgy kezdtem el publikálni, hogy folytonosan jöhessenek a részek, mert int olvasó, rettentően tudott engem is marni a kíváncsiság, amikor elolvastam egy részt, és tudtam, várnom kell a következőre még jó ideig. Nem akartam ebbe a hibába beleesni. Viszont az Are we friends or are we more végére, beleestem. Nem fejeztem be a történetet, és itt kezdőtött a határidős dolog. Megszokhattátok ott, hogy pár naponta vannak részek, 2, esetleg 4, a végére pedig volt, hogy egy hónapot is kihagytam. És ebbe a hibába estem bele ismét ennél a történetnél... Szeretek továbbra is írni, viszont ismét úgy, hogy nem publikálom sehol az alkotásaimat, csak megtartom magamnak. a saját titkos kis világomnak, ahol nem kell időponthoz kötnöm egy részt, mert már régen rossz, ha valaki kényszerből ír meg egy-egy részt - ebbe a hibába estem én is. Az elején imádtam - még mikor nem publikáltam - az egész történetet, teljesen elképzeltem mi lesz. A megvalósítás, hát, nem jött össze.
Az első fő ok, hogy nem szeretek korlátozva lenni. Akkor szeretek írni, amikor van kedvem, időm, nincs megadva, hogy "jézusom, vasárnapra részt kell hoznom".
A második főbb indok, pedig a One Direction láz kimúlása... Aki egyszer directioner lesz, az is marad. Még mindig kiállok emellett. Csak az a nagy helyzet, hogy már nem vagyok az a hatalmas fangirl, aki régebben voltam.Ahogy növök, úgy látszik úgy növöm ki ezeket a  nagy rajongási dolgokat. Személy szerint minden aktuális lázba belestem  - HSM, Hannah Montana, Justin Bieber, stb. Egyértelmű, hogy a legszebb korszakom a 1D-s korszak volt. Rengeteg mindent köszönhetek a fiúknak, sokat segítettek, sok embert ismertem meg miattuk. Még mindig imádom őket, örökké a szívembe maradnak, követem ugyan úgy az eseményeket, de már nem sírok órákig azért, mert nem mehetek el koncertre, vagy mert nem leszek Niall Horan felesége. Igen, gondolom, most sokan kiakadtatok rám, de úgy gondolom, ez a tiszta verzió, ha tisztázom a dolgokat, és nem hazudozok olyanokat, hogy "nincs időm", stb.
Szóval, ennyi lenne. Ne haragudjatok a sok rizsázásért, ezt most ki kellett adnom magamból, úgy érzem.:) Remélem nem sértettem meg senkit. Még egyszer nagyon szépen köszönöm a rengeteg feliratkozót - 58, WOW - és a kedves kommenteket, sajnálom, hogy várattalak titeket, de azt hittem, ha várok egy kicsit, talán újra visszajön a kedvem... nem mondom, hogy nem látok erre esélyt, ezért nem is nyilvánítom ki azt, hogy a blog bezár.. Ugyanis NEM ZÁROM BE. Viszont, nem ígérek semmit. lehet, hogy már soha nem lesz rész, viszont lehet, hogy ha olyan kedvem támad, megírok egyet, és akkor felrakom. Akik nem tudják ezt a helyzetet elfogadni, nagyon sajnálom, azért köszönöm, hogy velem voltatok, és követtétek idáig Loren életét:)
És akkor összegezve mégegyszer: ne számítsatok csodára, hogy érkezem a részekkel folyamatosan, nem biztos, hogy egyáltalán lesz-e még több rész, viszont nem akarom kinyilvánítani azt, hogy bezárt... Általában amit elkezdek, azt be is fejezem: szóval, lehet, hogy befejezésre kerül majd a blog, de kitudja, beletelhet ez két évbe is akár.
((Kérlek titeket, az olyan kommenteket mellőzzétek, amelyekben megkérdezitek, mikor lesz új rész, mért nem folytatom, stb. Ugyanis a fenti szövegben mindenre megtaláljátok a választ.))
Sok-sok puszi, olvassatok sok másik blogot, könyvet, egyebet, nem tudom, mikor találkozunk legközelebb. Ezer csók! ♥

xoxo smile-girl:)))

u.i.: bocsánat, ha néhány helyen értelmetlen a szöveg, késő van  és fáradt vagyok.:D Illetve, elnézést a helyesírási hibákért.

2014. február 4., kedd

FIGYELEM!!

Kedves, szeretett Olvasóim! :)

Nyilvánvalóan észrevettétek, hogy nem vagyok túl aktív az elmúlt időszakban. Nagyon sajnálom a rengeteg késést, most csak azért írok, hogy elmagyarázzam a dolgokat.
Nem zárom be a blogot - mielőtt valaki azt hinné- , ugyanis szívemhez nőtt ez a történet, és nem vagyok híve annak, hogy valaki elkezd valamit, és abbahagyja. Ráadásul, rengeteg tervem van még. ☺ Csak egy kis türelmet kérek tőletek!
Az utóbbi időben a sok tanulás miatt nem volt időm írni, így már nem olyan rendszerű az írásom, mint régebben (minden nap írtam). Bevallom, nem volt jó ötlet egyhuzamban két blogot vezetni, mert nem rájöttem, nem tudok egyszerre mindenhova részt írni időben. És, így a kedvem is lelankadt egy kicsit. Folyton későn hoztam a részeket, stb,ezért hivatalosan is be szeretném jelenteni, hogy ameddig nem fejezem be a másik történetem, addig itt nem fogok új részt publikálni. (Mindkét blog érdekében.) A másik blogomon már csak pár részt részt tervezek, plusz epilógus, utána folytatom ezt újult erővel! :)) Illetve, szeretnék megírni pár részt előre, hogy ha nem lenne időm, vagy valami, akkor sem hagyjalak titeket cserben.

Szóval, hamarosan újra hallotok felőlem, maximum egy hónap és visszatérek! :)) - remélhetőleg -.

Köszönöm megértéseteket, és még egyszer is sajnálom!!!

xoxo
smile-girl:)))