~3~ Kedvesség

Sziasztok!:)
Köszönöm a kommenteket, elmondhatatlanul jól esnek a szavaitok! :))xx Komolyan mondom!! Nem tudom eléggé megköszönni,hogy felvidítjátok a napjaimat ! ♥
Rossz hírrel jövök. Amint már említettem, holnap elutazom egy hétre, így nem lesz egy hétig rész, sajnálom.:((x  
Íme a következő fejezet, remélem tetszeni fog, hagyjatok kommenteket és pipáljatok!:))xxx  Ha találok majd valahol WiFit, akkor majd látni fogom a kommenteket, és ha lesz időm vissza is írok.:)x
Legyet jó hetetek,élvezzétek a nyarat! xx
sok puszi: smile-girl.:)))
 

---

A rengeteg könnycsepp hullatása, már égette a szememet, a látásom kezdett homályossá válni. A zsebemből előhalásztam egy papír zsebkendőt, azzal itatgattam a könnyeimet. Miért aláznak meg folyton? Tán erre lenne ítélve a sorsom? Hogy mindig, mindenki előtt lejárassanak, és örökké csak tűrjek? A kattogások adták jelét annak, hogy a mosogatógép szorgosan végzi a dolgát. Két kezemmel a pultnak támaszkodtam, próbáltam erőt szívni magamba. Remegő kezekkel nyúltam a szekrénybe egy pohárért, ezt követően a csap alá tartottam és hideg vizet folyattam belé. Néhány nagy korty után úgy éreztem, a lelkem kezd megnyugodni, hamarosan rendbe leszek. Ám abban a pillanatban, valaki hozzáért a vállamhoz. A pohár hangos csattanással ért földet, szilánkok ezrei vándoroltak szét a fekete csempén. Ijedtemben egy aprót ugrottam, majd megfordultam. Hátrahőköltem, ahogy a szőke hajú fiú, legalább egy fejjel magasabb alakja magasodott ki előttem. Kérdő tekintettel meredt rám a gyönyörűen csillogó tengerkék szempár mögül. A szívem eszeveszett módon kalapált, ahogy tekintetét az enyémbe fúrta. Arcán a kérdések sokaságát véltem felfedezni, illetve a zavartságot. Pár pillanatig szótlanul néztük egymást, mindenféle kontaktus nélkül.

-          -Kérlek, ne sírj. –szólalt meg lágy, elhaló hangon. Mámoros hangszínét hallva a gyomrom görcsbe rándult, az arcom enyhe pírt vett fel. Észre sem vettem, hogy a könnyek ismét patakként zúdultak le arcomon. Ujját hirtelen az arcomhoz emelte, majd lassan letörölte a kósza könnycseppeket. Egy lépést közelített. Ahogy közelebb ért, magassága még ijesztőbbnek tűnt. Mit sem törődve a szilánkokkal, próbáltam hátrébb lépni, de a pult megakadályozott. A szívem mélyén éreztem, hogy tőle nem kell félnem, de a kis ördög még is belém költözött, mi szerint egy fiúban sem szabad megbíznom… Jaymi is váratlanul tette azt, amit. A talpamba hirtelen szúró érzés keletkezett. Felszisszentem. Éreztem, ahogy az apró, illetve a nagyobb darabok átfúrják a bőrömet, ami vérzésnek ered.

-         - Ne félj tőlem, nem bántalak. Megígérem. –tagolta lassan a szavakat.

A talpamban a nyomás egyre elviselhetetlenebbnek tűnt. Próbáltam nem törődni a fájdalommal, de nem ment. Az arcomon összehúzódtak az izmok, ahogy a szilánkok még mélyebbre hatoltak. Megemeltem a talpam, meghökkentve vettem észre, hogy a szürke zoknim alja szinte teljesen vörösbe burkolózott. A fiú ijedten váltogatta pillantását a talpam és köztem. Arra eszméltem fel, hogy kezeit a térdem alá dugja, a következő pillanatban már a kezeibe kap. Kezeimmel erősen kapaszkodtam a nyakába, féltem, hogy elenged és leejt. Fejemet a mellkasába fúrtam, férfias illata azonnal megcsapta az orrom. Ez az illat, szinte kábítószerként hatott az érzékeimre. A szemeimet behunyva vettem mély lélegzeteket. A lépcsőfokokat sietősen szedte, kezével velem. Örömmel vettem tudomásul, hogy nem arra mentünk, amerre a többiek voltak, így nem vettek észre.

-          -Merre van a fürdő? –kérdezte sietős hangon. Remegő kezemmel a szobám ajtajára mutattam. A lábával szinte berúgta a tölgyfából készült ajtót, egy pillanatra körbepillantott a szobán, míg végül megtalálta a keresett helyiséget. Óvatosan helyezett le a fürdőkád szélére. Ahogy meleg teste eltávolodott az enyémtől, libabőr futott végig végtagjaimon. A fejemet kissé lehajtva figyeltem végig a szőke fiú sürgését-forgását. Gyorsan megtalálta, amit akart. Az elsősegély dobozommal tért vissza. Letérdelt elém. Egy „minden rendben lesz” pillantást küldött felém, majd előszedte a szükséges kellékeket a csomagból. Óvatosan rátette a lábfejemre a kezét, az engedélyemre várt, hogy lekezelhesse a sebeket. Halványan bólintottam, fejemet lehajtottam lányos zavaromban. A vértől átázott zoknimat lassan húzta le a bal lábamról. Lehelyezte a vörös anyagot a padlóra, majd megemelte a lábfejemet, hogy szemügyre vehesse. Arca kissé elsápadt, majd nyelt egyet. Reméltem, hogy nem azért reagált így, mert olyan súlyos lenne a helyzet. A fájdalom már eltörpült amellett, hogy az éjszakát Jaymivel kell töltenem. Egy csipesszel kezdte eltávolítani az apró szilánkokat a bőrömből. Reflexszerűen elhúztam a lábam.

-          -Kérlek. Csak segíteni akarok. –nézett rám aggódó szemekkel. Biccentettem, majd engedtem neki, hogy folytassa. A másodpercek éveknek tűntek, a fájó érzés pedig múlni kezdett. Egy vatta pamacsra alkoholt öntött, ráhelyezte a talpamra. Legszívesebben felsikítottam volna, eszméletlenül fájt. A szemeimet erőszakosan lehunytam, körmeimet a tenyerembe vájtam.

-          -Sajnálom, sajnálom , sajnálom. –hajtogatta megbánóan. A fejemet hátra feszítettem, nem akartam, hogy ismét sírjak. Nem tűnhettem már ennél gyengébbnek. Mozdulatait folytatta a másik talpammal is. Nem tudom, mennyi ideig csinálhatta, de a fájdalom kezdett egyre jobban megszűnni. A talpam még mindig sajgott a sebek miatt, de már nem elviselhetetlenül. A fiú eltűnt a fürdőszobából. Ijedten néztem utána, hogy merre megy, de pár pillanat múlva visszalépett egy tiszta zoknival a kezében. Ahogy a talpamat vizslattam, egy fehér krémréteg borította mindkettőt. A fiú felemelt az egyiket, majd ráhúzta a zoknimat –ami ezúttal rózsaszín-fekete színben pompázott – és ugyan ezt megismételte a másikkal. Az elsősegély dobozba mindent visszapakolt, a szilánkokat egy papír zsebkendőbe csomagolva a szemetesbe dobta. Próbáltam lábra állni. Felszisszentem, ahogyan a sebek megnyomódtak. A fiú azonnal a segítségemre sietett és ismét a karjaiba vett. Óvatosan lerakott az ágyamra. Ijedten másztam az ágy legmesszebbi pontjára. Féltem, féltem tőle, hogy azt akarja tenni velem, mint Jaymi. Hogy ő is bántani fog.

Kétségbeesett arca értetlenséget tükrözött. Lassan ült le a franciaágyam végére, tekintetét egy  pillanatra sem szakította el rólam. A szívecske alakú párnámat szorítottam magamhoz, reménykedtem, hogy nem akar bántani.

-          -Ne félj tőlem. Esküszöm, nem bántalak. Nézz rám. –utasított lágy hangon. A fejemet lassan megemeltem, ránéztem a fiúra. Egyre közelebb és közelebb ült, én hiába próbáltam messzebb menni tőle, az ágy véget ért. Amint mellém ért, megállt. Zihálva, zakatoló szívvel vártam a következő mozdulatára.

-          -Bántott valaki? Kérlek, mond el. Hadd segítsek!

Hangjában a segítőkészség csengett. Olyan lágyan szólt, mint a zongoraszó. Nem válaszoltam. Üres tekintettel meredtem magam elé, az takarómat vizslattam..

-          -Bennem megbízhatsz. Tudom, hogy nem ismersz, de segíthetek neked, csak mond el, miben!

Olyan hihetően hangzottak a szavai, hogy egy perce tényleg elhittem, hogy benne megbízhatok. De ez a gondolatom gyorsan elszállt. Bármennyire is akartam hinni neki, nem ment. Nem voltam képes rá. Pár perc csendes szünet után újra megszólalt.

-          -A bátyád… Jaymi. Ő bántott, ugye?! Vagy a szüleid!?

Hangjában dühöt fedeztem fel. Meghátráltam, ahogy ránéztem mérges arckifejezésére. Észrevette rémültségem, ezért azonnal vett egy nagy levegőt, és lenyugtatta magát.

-          -Csak segíteni szeretnék. Mit tettek veled?

Hihetetlen, hogy ez a fiú mindenre rájött magától. Bekötözte a lábam, lefertőtlenítette a sebeimet és még segíteni is akar. Annyira el akartam volna panaszolni neki a bánatom, de nem is ismertem. Mi lenne, ha elmondja valakinek?

-          -Nem fogsz semmit mondani, igaz? –sóhajtott. –Figyelj. Én teljes mértékben megértelek. Nem tudom, mit tehettek veled, vagy, hogy mi történt veled, de látom rajtad, hogy valami baj van. Amikor kisebb voltam, és összekerült a banda, a fogaim kuszák voltak, én voltam a legcsúnyább a csapatban. Mindenki azzal vádolt, hogy nem vagyok a bandába illő, fenyegetéseket kaptam, előfordult, hogy a rajongók csak velem nem akartak fényképeket készíteni. Borzalmasan éreztem magam. Én is rengeteget sírtam, és jót tett, amikor valakinek kiadhattam a lelkem. Hidd el, ha elmondod, mi bánt, sokkal jobb lesz.

Elgondolkodtam a szavain. Tényleg, ez a tökéletesnek tűnő fiú ezeken ment keresztül? Hitetlenkedve néztem a kissé elérzékenyedett szőkeséget. Biztos voltam benne, hogy érzékenyen érinti a visszaemlékezés erre a témára. Fejét lehajtotta, zavartan gyűrögette a takaró rojtjait. Nem tudom, milyen ötlet vezérelt, de egyik remegő kezemet biztatóan az övére tettem. Puha, meleg bőrét érintve jóleső érzés futott át a testemen. Először a kezeinkre nézett, majd hitetlenkedve felém pillantott. Szemei úgy csillogtak, akár a tenger, amikor megvilágítja a lemenő nap fénye. 

-Én…ezt nem bírom. –nyögtem ki halkan. Egy kövér könnycsepp ismét előbukkant a szememből. –Tönkreteszik az életem…

A fiú szemében sajnálat mutatkozott, illetve segítőkészség. Ki tudtam olvasni belőle, hogy minden áron segíteni akar, csak nem tudja hogyan. A kezét elvette az enyém alól, majd összekulcsolta őket. Az arcomra pír szökött. Sosem volt még velem kedves egy fiú sem. A bőröm forrósodni kezdett, ahogy hozzámért.

- Mit tettek veled? –kérdezte félve.

- Jaymi…Me-megerőszakolt. –böktem ki végül. Nem bírtam tovább, erőteljes zokogásba törtem ki. A következő pillanatban az orromat egy kellemes illatú férfi parfüm csapta meg, egy meleg test simult hozzám. A fiú szorosan magához húzott. Egy pillanatig lesokkolva álltam, majd hezitálva visszaöleltem. Fejemet illatozó mellkasába fúrtam. Meglepetten vettem észre szíve heves dobogását, amitől görcs keletkezett a gyomromba.  Biztatóan simította kezét fel s le a hátamon, fejét pedig a nyakamba fúrta. Teljesen megsemmisültem ölelése alatt. Nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen. Elhittem, hogy ő meg tud védeni Jaymi elől. Hogy mellette biztonságba lehetek. Nem tudom, meddig itathattam az egereket, de amikor elszakadtam a fiútól, pólóján egy átázott folt ékeskedett.

-Ne-ne haragudj. É-én n-nem a-akartam. - mentegetőztem. Puha ujját ajkamhoz érintette, jelezvén, hogy maradjak csöndbe. Egy szelíd mosolyt küldött felém, ami ismét zavarba hozott.

-H-hányszor tette veled?

Hangjában érződött a félelem. Őszintén? Fogalmam sincs. Nem számoltam…De nem kevésszer.

-15 éves koromban kezdte… - hajtottam le a fejem.

-Hány é-éves vagy?

-17 leszek.

- Jézusom. –emelte a kezét a szájához. –Rendszeresen ezt tette veled? –bólintottam. –Még mindig? –ismét bólintottam. –Tönkre teszem ezt a szemétládát! –horkant fel. Ahogy ránéztem, ökleit ökölbe szorította, szemei a dühtől izzottak. Megijedtem. Jaymi nem tudhatja meg, hogy elmondtam ennek a fiúnak.

 --------------------

Hát akkor ez volt a 3. rész.:) Remélem elnyerte a tetszéseteket! :)xx  1 hét múlva ismét jövök ! ♥