~7~ Szerencsétlen érkezés

Sziasztok drága olvasók! :)
Nagyon-nagyon hálás vagyok a sok pipáért, illetve a kommentekért! Nem tudjátok elhinni milyen nagy boldogság ez nekem! :') Köszönöm! ♥
Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog, jó olvasást kívánok hozzá!:))
u.i.: holnaptól már csak egy hónap van a nyári szünetből, élvezzétek ki! :)
xoxo smile-girl.:)))

Niall szemszöge

A fiúk hangosan vihogva rontottak be a szobámba. Szemeimet lassan kinyitottam, majd 4 bámuló szempárral találtam magam szemben. Nyögtem egyet, majd idegesen a fejemre rántottam a takarómat.

-          -Ébresztő, Rómeó, ma megyünk a Júliádhoz. – kuncogott mellettem Louis. Arcomra akaratlanul is egy mosoly szokott a „rejtekhelyem” alatt beburkolózva. Ma újra láthatom Őt. Testemen végigszaladt az adrenalin bomba, az izgalom. Lassan előmásztam a takaróm alól, majd mosolyogva vizslattam csapattársaimat.

-          -Na látjátok, így kell felébreszteni egy alvó manót.

Megajándékoztam egy halálos tekintettel göndör barátomat, majd egy nyújtózást követően óriásit ásítottam. A szobában még sötétség honolt. Louis úgy döntött, szeretné, ha kiégne a retinám, ezért hirtelen húzta el a hotelszoba függönyét.

-          -Normális vagy? – kaptam a kezem a szemem elé fintorogva.

-          -Gyere reggelizni, mert utána próba. Remélem emlékszel.

Nagyot sóhajtva vonszolódtam ki a pihe-puha ágyból. A nagy franciaágy olyan kényelmes volt, hogy legszívesebben örök életemben csak abban feküdnék, és aludnék… illetve, nem egyedül. Valakivel. Egy lánnyal. Olyan régen volt egy kedves, szerető barátnőm, aki nem a pénzemért, vagy a hírnevemért akart velem lenni. Bármennyire is tűnök talán „nagyképű sztárnak, aki bárkit megkaphat”, ez egyáltalán nem így van. Rengetegszer elutasítottak már. Én valahogy sosem voltam elég jó. A kis ír, szőke, fogszabályzós fiú kinek is kellett volna? Most már pedig fogszabályzó nélkül, azt állítják rólam, hogy csak felnőttesen akarok kinézni, vagy túl „tökéletes” akarok lenni. Ez egyáltalán nem igaz. Senki sem tökéletes. A fogszabályzón régebb óta gondolkodtam. Zavart, hogy az iskolában minden fiúnak –pár kivétel azért akadt- tökéletes, csábító mosolya volt, nekem pedig kusza fogaim voltak. Persze, megkaptam párszor, hogy „Jaj de aranyos vagy ezzel!”. De egy tizenéves fiú nem aranyos szeretne lenni, hanem sokkal inkább szexi. Bevallom, benne volt egy kis részben az is, hogy rengeteg rosszindulatú levelet kaptam a fogaim miatt, de nem ez volt a döntő pont.

Én csak egy olyan lányt szeretnék, aki teljes szívéből szeret engem, Niall James Horant, az írországi fiút minden egyes apró hülyeségével, a rengeteg ételpusztításával és romantikus természetével, nem pedig aki A One Direction-ból való Niallt szereti, aki gazdag, híres, illetve nem tud mást rólam csak azt, hogy ír vagyok. Annyira meg tudnék becsülni egy lányt! Lehet, hogy nyálasnak tűnik, de mindent meg akarnék adni a szívem választottjának. Elvinném gyertyafényes vacsorákra akár egy tengerpartra, vagy egy rétre, minden nap bókolnék neki, illetve ki sem bírnám, hogy ne pusziljam, öleljem a nap minden percében. Azt szeretném, ha a jövendőbeli barátnőmnek néha én főzhetnék, romantikus estéket szervezhetnék egy kis lazításhoz, vagy csak együtt megnéznénk egy filmet összebújva, popcornt rágcsálva. Nincs is szebb érzés annál, mint amikor arra kelsz, hogy valaki van melletted, akiről tudod, hogy hozzád tartozik, és teljes szívéből szeret pont úgy, mint te őt. Szerelem. Ez az, ami hiányzik az életemből, és amire már nagyon vágyom. Nem volt sok kapcsolatom, nem vagyok nagyon tapasztalt a csajozás terén, illetve a barátnők kezelése terén, de rengeteg elképzelésem van.

Gondolatmenetemből Liam zaklatott ki, aki a fürdőszoba felé tolt.

-          -Ne maradj bent sokáig, és siess !  - kötötte a lelkemre.

A meleg víz jólesően kényeztette bőrömet. Odakint az időjárás ismét úgy döntött, hogy nem kedvez nekünk. Az eső úgy zúdult le az égből, mintha kancsóból öntötték volna. A derekamra csavartam a törölközőm, majd kiléptem a fürdőből, miután elvégeztem minden reggeli teendőm. A fiúk éppen a nappaliban veszekedtek valamin. Megragadva a lehetőséget magamra kaptam a bokszerem, illetve egy pólót és nadrágot. A hajamat engedtem, hogy a homlokomra lógjon, sem energiám sem kedvem nem volt felzselézni. Így sokkal természetesebb. Az ablakhoz lépkedve elmerültem az esőzés által nyújtott képben. Megnyugtató volt nézni, ahogyan a cseppecskék versenyt szaladnak egymással, hogy melyik éri el előbb az ablakpárkányt. Elmosolyodtam. Kiskoromban, amikor szomorú voltam és esett az eső, órákon át képes voltam az esőcseppek versenyét nézegetni. Naiv kisfiúként úgy gondoltam, hogy ha nézem az esőt, akkor a cseppek kimossák a gondolataimból a rossz dolgokat, emlékeket. Hát, nem jött be. Igaz, mindig megnyugodtam, de a rossz emlékek és gondolatok megmaradtak.

Most valahogy mégsem a rossz dolgok jutottak eszembe. Hanem… egy jó dolog. Egy csodás, gyönyörű dolog. Egy lány, akinek a mosolya képes felvidítani engem is. Loren. Ahogy tegnap megölelt, olyan hirtelen ért az egész. Annyira vonzódtam hozzá… Nem akartam elengedni. A teste úgy vonzott magához, akár egy mágnes a vaskarikát. Boldog voltam, hogy segíthettem neki, és boldog voltam… mert mosolyogni láttam. Az a boldogság, ami az arcán ült amiért megértette a matematikát, leírhatatlan. Annyira őszinte volt, és bájos.

Elmosolyodtam, amint visszapörgettem magamban az eseményeket. Azt hiszem, jelenleg semmit nem várok jobban, mint a ma estét!

-          -Niall, jössz már? –hallottam meg Zayn hangját.

-          -Igen! –kiabáltam vissza, majd egy pillanatig még néztem az esőt, aztán kiléptem a többiekhez.

*

Nem tudom mi történik velem, az arcomról nem tudom levakarni a mosolyomat, a tenyerem pedig izzad. Idegesen tördeltem az ujjaimat, miközben az autóban ülve Harry nyavalygását kellett hallgatnunk, ami Dianaról szólt, és hogy ő nem akarj még egyszer is látni azt a lányt.

-          -Niall, minden oké? – tette a kezét a vállamra Liam, miközben biztatóan mosolygott. Aprót bólintottam.

-          -Akkor azt javaslom hagy békén az ujjaidat, mert szerintem mire odaérünk többszörös törést szenved mindegyik.

Zavartan pillantottam fel a fiúkra, majd abbahagytam a nyugtató tevékenységemet.

-          -Hagyjátok már szegényt, izgul, mert ma is találkozni fog a csajával. – nevetett Louis.

-          -Nem a csajom. –mormoltam az orrom alatt.

-          -Még! – emelt fel a mutatóujját Harry.

Az autó hirtelen megállt, a szívem kihagyott egy ütemet. Eszeveszett módon nyomtam le a kilincset, gyorsan ki akartam menni és látni Őt. De sajnos, elfelejtettem, hogy ez az autó elég magas, így a sietős távozásomból egy jópofa esés lett. Azonnal megütötte a fülem a fiúk röhögése. Vörös arccal tápászkodtam fel a földről, remélve, hogy Loren ezt nem látta. Leporoltam a hasam, illetve a nadrágom. A fehér pólómat egy nagy sárfolt díszítette a hasamnál, a nadrágom szintén átázott a pocsolyától. Magamban elmondtam annyi káromkodást, hogy ezen már a gyónás sem segíthetne. Lángokat szóró szemekkel meredtem a fiúkra, kezemet keresztbe fontam a mellkasom előtt. Pár perc múlva sikeresen kimásztak ők is az autóból, szemükből folytak a könnyek a nevetés miatt.

-          -Hát barátom, azt hiszem, így nem fogsz túl jó benyomást kelteni a lánynál. –nevetett Louis.

-          -Kösz az együttérzést, tesó. –dünnyögtem.

Próbáltam átgondolni, hogy mit is kezdhetnék, de semmi nem jutott eszembe. Mire feleszméltem, a fiúk már az ajtóban álltak, és csöngettek. Sietősen szaladtam feléjük. Az ajtó kinyílt, Diana jelent meg göndörített platinaszőke fürtökkel. Elsőként Harry nyakába ugrott, úgy csüngött rajta, mint a banán a fán. A göndör gyorsan „lepattintotta” magáról, majd egy álmosoly után inkább bement a lakásba.

-          -Szia Niall. – nyávogott a lány. – Veled meg mi történt?

Meg akart ölelni, de amint meglátta a foltos-vizes öltözékem, félúton megállt.

-          -Elestem. –adtam meg az igaz választ. Arcán tisztán látszott, hogy majdnem elneveti magát, de tartotta, így egy köhögéssel próbálta leleplezni a „nevethetnékjét”. Grimaszolva léptem át az ajtó küszöbét. Szememmel azonnal a lányt kerestem, aki miatt érdemes volt ma eljönnöm ide. De sajnos,bármerre is néztem, nem találtam. Patricia és Daniel közelített felénk. Mosolyogva adtak egy-egy puszit, majd az ő tekintetük is megállapodott rajtam, de mielőtt bármit is mondhattak volna, megelőztem őket.

-          -Amikor kiszálltam az autóból nem figyeltem eléggé, és elestem.

Szájuk „o” alakot formált, majd sajnálkozva néztek rám.

-          -Jaj, drágám. Menj csak fel Jaymi szobájába, Jaymi biztosan ad neked valami tiszta ruhát, és le is zuhanyozhatsz, ha gondolod. – tette kezét a vállamra. Arcom lefagyott. Én? Jaymitől szívességet kérjek? Nem!

-          -Köszönöm, de…

-          -Ez nagyon kedves tőletek, ugye Niall? –vágott a szavamba Liam. Könyökével kissé oldalba bökött.

-          -Igen, köszönöm. Melyik is az ő szobája?

Megpróbáltam a lehető legudvariasabban beszélni. Megtudtam, fent balról a második szoba. Gyorsan szedtem a lépcsőfokokat. Jaymi szobájának ajtaján hatalmas Metallica és Nirvana poszterek ékeskedtek. A fa ajtóból szinte semmi nem látszott ki az eredeti anyagból. A nyomtatott papírok elfedték az egészet.  Hirtelen oldalra fordítottam a fejem. Loren szobája!